04
03/2010
2

Teszt - Modern Warfare 2

Modern Warfare 2

Minden év novembere ünnep számomra. A kedvenc shooterem mindig ekkor bővül ki egy újabb epizóddal. Az első rész 2003-ban jelent meg, óriási sikert aratott és hatalmas rajongótábort szerzett magának. Ez még csak a jéghegy csúcsa volt, hiszen a Call of Duty 2 hozta az igazi forradalmat. Máig ezrek szórják a golyókat a virtuális hadszíntéren. A fantasztikus singleplayer kampány sokak szívébe lopta be magát, mégis a játék sava-borsa a többjátékos módban rejlett. Egy viszonylag silány harmadik részt követően jelent meg a Call of Duty 4: Modern Warfare. Szakítva a második világháborús idővonallal a cselekményeket a jelen korba helyezte. Az azonnali hatalmas sikerre való tekintettel most az Infinity Ward folytatta a ezt a sorozatot és immáron a híres Call of Duty cím nélkül szimplán csak Modern Warfare 2 néven megalkotta ezt a fenevadat.
 
 
 
 
 
 
 
 A történet az előző részt követi. Al Asad halott, Zakhaev szintén, ahogy a csemetéje is, de a géppuskák hangja továbbra sem csillapszik. Ezúttal a Brazíliai kartellek, egy korrupt tábornok, illetve a Makarov vezette orosz forradalmi hálózat törik majd a borsot az orrunk alá.
Az előző részben (Sgt Paul Jackson mellett) John Soap Mactavish karakterét irányítottuk, itt azonban a főhős egy újonc, Gary Roach Sanderson, de a játék eby pontján visszabújhatunk Soap bőrébe, de ne szaladjunk előre.
A kampány alatt bejárjuk az iraki harctereket, iskolában lövöldözünk a közel-keleten, brazil piacterek felett ugrálunk, megjárjuk a sarkkört, az orosz fenyveseket, végigküzdjük magunkat Washingtonban a fehér házon és még az űrbe is kijutunk!
-          Érdekesség: A kampány közepén a feladatunk kiszabadítani egy túszt egy orosz várbörtönből. Miután végigküzdjük magunkat a pályán és elérjük a cellát érdekes meglepetés tárul elénk. A VIP akit ki kell juttatnunk nem más mint Cpt. Price. Ez a karakter mára legendává vált a CoDosok körében, hiszen már az első epizódban is találkozhattunk vele. Akkor a németek fogsága alól kell kimenekítenünk bajszos hősünket. A Call of Duty 2-ben az ő vezetésével kell végigharcolni a Brit kampányt, majd a Call of Duty 4-ben egy Brit S.A.S. ügynököt alakítva vezet minket csatába, sőt egy flashback erejére játszható karakter is lesz. Igazi hős, a közel 60 év alatt semmit nem fogott rajta az idő vas foga.
A kampány mesés. Változatos, szemet gyönyörködtető, minden percében izgalmas, egyszerűen fantasztikus. Egyetlen hibája talán csak az, hogy rövid, de kegyetlenül. 5-6 óra alatt simán végig lehet rajta szaladni, de nem érdemes. Ki kell élvezni a jó pillanatokat, és én minden percét élveztem, csak kár, hogy vége lett. A grafika gyönyörű. Iszonyat részletesen kidolgozott tájak, a fények játéka magával ragadó, és a tárgyakat mintha festették volna. Az irányítás a megszokott, a többi CoD részekhez képest semmi változás, így van rendjén. A hangok nagyon jók, életszerűek, látszik, hogy a fegyverek hangjaival volt foglalkozva rendesen, és a játék alatti zenék is mindig nagyon illenek a szituációkhoz, egyszóval el lett találva.
Újítások a singleplayer kampányban nem nagyon akadnak. Igen, új fegyverek, járművezetés egy-két helyen, de maradt a lineáris játékmenet, ami meg van írva, az úgy történik. A scriptek látványosak, hatalmasat dobnak a játékélményen, de ha bele rokkanunk se tudunk változtatni egy szituáció kimenetelén. Egy nagy újítás viszont a teljesen új játékmód, a SpecOps.
Az MW2 nagy meglepetése a SpecOps mód. Eddig nem látott játékmód, ahol egyedül, vagy egy baráttal győzhetjük le az elénk járuló akadályokat. Vannak olyan küldetések, ahol csak ketten lehet menni, ilyen például a „Overwatch” nevű küldetés, ahol egy AC130-as repülőgépből kell fedezet tüzet nyújtanunk a földön masírozó társunknak. Minden küldetést 3 nehézségi fokban lehet játszani, és a nehézség függvényében maximum 3 csillagot lehet mindegyikre kapni, így az összesen 23 küldetésért maximálisan 69 csillag érhető el. A küldetéseket osztott képernyőn, system-linken és online is lehet játszani egy társsal. Kulcsfontosságú a taktikus játék és a jó összhang. A küldetések különböző típusúak. Vannak egyszerű fedező küldetések, vannak pályák, ahol csak végig kell küzdeni magunkat az ellenfeleken, sőt még verseny is van a küldetések közt. Egyszóval változatos móka, nem fogunk unatkozni.
És el is érkeztünk a játék központjához, azaz a többjátékos módhoz. Ez adja meg a játék szavatosságát és garantálja, hogy nem tesszük a polcra a játékot két nap után. A CoD4-el elkezdett rendszert folytatván a szintlépéses rendszer megmaradt, de a szintkorlátot 70-re emelték. A killekért, és különböző challengek teljesítéséért tapasztalati pontokat (xp) kapunk, ezáltal a szinteken különböző játszható fegyvereket oldhatunk fel, s ezeket használva különböző kiegészítéseket kaphatunk, egyszerre akár többet is használva egyszerre, így nem elképzelhetetlen a hőkamerával felszerelt hangtompított mesterlövész puska, vagy a távcsöves, szívverés-szenzoros nehézgépfegyver sem. A fegyverek mellett különböző perkeket, azaz képességeket is fel lehet oldani, ezekből egyszerre hármat tudunk alkalmazni. Ezeknek is számtalan fajtája van. Ahogy a fegyvereket, a perkeket is lehet fejleszteni, így minden perkhez fel lehet oldani egy kiegészített tulajdonságot. Például ha a gyorsabb tárazás képességét tökélyre fejlesztjük, akkor megkapjuk mellé a gyorsabb célzást, ami lehetővé teszi, hogy karakterünk fürgébben emelje a szeméhez a távcsövet.
A játékmódok maradtak a régiek, így továbbra is játszhatunk Team Deathmatchet, Free-For-All-t, Search and Destroy-t és a többi klasszikust. Ha egyszer elértük a 70es szintet akkor az egész eddigi teljesítményünket becserélhetjük egy picike „tiszteletért”. A Prestige módba lépve új emblémát kapunk a nevünk mellé, ezzel jelezve a többi játékosnak, hogy veterán katonával van dolguk, de elveszítjük az összes addig feloldott dolgunkat és az első szinttől kezdjük újra a játékot. Összesen 10 prestige mód van, így összesen 700(!) szinten keresztül lehet fejlődni, ami jó pár óra (nap, hónap?) játékidőt garantál.
Mivel játékszerverek nincsenek, ezért a rendszer mindig kiválaszt egy játékost, akinek megfelelő az internetkapcsolata, és az ő gépét használja a rendszer szervergépként. Mi történik, ha a host kilép? Az eddigi játékoknál, ahol ilyen megoldás volt a muliplayerben a játék szétkapcsolt, ezzel nem kis fejfájást okozva a játékosoknak. Itt más a helyzet. A játék egy pillanatra beszünetelteti a játékot, keres egy ideális új hostot és onnan folytatódik a móka, ahol abbamaradt. Nincsenek befejezetlen meccsek. Ennek a módszernek egy hátránya van: a távolság. Gondoljuk csak végig. Ha például az USA-ban van a host, és mi innen, Euróbából csatlakozunk hozzá, mások Ázsiából, vagy a világ más tájairól, akkor azért számolni kell egy kis laggal. Master serverek híján megeshet, hogy elég nagy pingünk lesz, ami valljuk be, hogy nem a legjobb móka, hogyha egy mesterlövész puskával célozzunk az ellenség fejét, de a töltény másodperces késéssel csapódik be. Ez szerencsére ritka jelenség.
A Modern Warfare 2 egy legendás sorozat korszakalkozó epizódjának epikus folytatása. A magávalragadó egyjátékos mód, mellett a SpecOps küldetések megfűszerezték a játékmódot valami plusszal, és emellé társult a vérbeli CoD-os multiplayer mód. Negatívumként a rövid kampány, a lineáris játékmenet, a néhol bugyuta történetet tudom felsorakoztatni. Mindent összevetve egy olyan shootert kaptunk, amit kár lenne kihagyni. Ha tízes skálán kéne értékelnem 9.6-t adnék rá.
    Ami jó:                                                           Ami nem:
+Gyönyörű grafika                                    -Piszkosul rövid
+Izgalmas játékmenet                           -Néhol bugyuta történet.
+SpecOps                                                      -Kötött játékmenet
+Kiváló multis móka                                -Még Veteranon is könnyű

9.6/10

Szlavi

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://xboxpit.blog.hu/api/trackback/id/tr371810045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Borsesz · http://borsesz.blog.hu/ 2010.03.16. 21:32:41

Üdv!

Nemrégen találkoztam a blogoddal, és látom elég tartalmas kis játékteszteket írsz :)
Érdeklődnék egy e-mail cím iránt, mert szeretném felvenni veled a kapcsolatot.

Mindenesetre megadom még az enyémet, ha netalántán elolvasnád ezt az üzenetet
borsesz@lajt.hu

Üdv: Borsesz

Benyo513 2010.03.19. 23:59:25

Sziasztok!

Elolvastam a cikkedet és elképesztően jó írás. Ilyen jó írást csak a Gamestarban vagy PCGuruban, sőt a tied még jobb, mert nagyon szépen, választékosan írsz. Most nem tudok rosszat írni, mert nagyon rég olvastam ilyen jó tesztet.
És ha jobban átgondoljatok, most fog kiforrni valami, ha beléptek hozzánk, mert jó blogunk van, mostanában kicsit lejjebb csúsztunk a létráról, de jön a tavaszi szünet és minden jó lesz. Sokkal jobb.
Most nem rábeszélni akarlak titeket, hanem tényeket mondok és egy felajánlást, hogy belépj vagy akár mindketten belépjetek a Good-Games csapatába. Tehát, ha akarod(akarjátok) írjál(avagy írjatok) a borsesz@lajt.hu -ra.
(No meg persze nemsokára 1 éves lesz a blogunk és milyen szép is lenne felvonultatni 1 vagy akár több új tagot :-).)

Üdv: Benyo513
süti beállítások módosítása